Nektek feltűnt, hogy az első Z bajonettes 24-70/2.8 (NIKKOR Z 24-70mm f/2.8 S) már hat éves is elmúlt? Eleinte nem is értettem, hogy miért jelent meg az utód... Hiszen egy szuper optika és épp csak elkezdtük használni. Egyáltalán miben lehet ezen még javítani? Aztán a sajtóközleményt tovább olvasva kiderült, hogy nagyjából mindenben. Elég hihetetlennek tűntek a megadott paraméterek, úgyhogy szerettem volna mihamarabb kézbe venni, kipróbálni. Szerencsére erre a Nikon Magyarország és a Fotoplus jóvoltából még az előtt lehetőségem nyílt, hogy a világ első, belső zoomos 24-70/2.8-a a boltok polcaira került volna. A 46-ként gyártott NIKKOR Z 24-70mm f/2.8 S II objektívet (ami még nem kereskedelmi példány, így nem is feltétlenül egyezik meg 100%-ban a végső termékkel) kaptam meg egy hétre, amit ráadásul mindjárt éles helyzetben, a FIBA 3x3 Európa-bajnokságon tesztelhettem. Ugyan 3x3-nál nem ez az elsődleges objektívem, de azért rendszeresen előkerül, mivel a palánk mellől fotózva 24 milliméteren pont lefedhető vele a talajtól a gyűrűig terjedő terület, 70 milliméteren pedig távolabbi akciók is jól elkaphatók. A pálya ugyan gyönyörű környezetben, Koppenhága egyik ikonikus pontján (Ofelia Plads) került felállításra, fotós szempontból azonban mégsem volt optimális: a gyenge esti fények mellett csillogó, fémes korlátok rontották minden irányban a belső összképet. Így sajnos a 24-70-es tartománynak is kevesebb szerep jutott a tervezettnél.
Nem lehetett azonban panasz az objektívre, ami elképesztő technikai paraméterekkel rendelkezik. Az első benyomás itt is fontos, melynek során eddig talán csak a NIKKOR Z 400mm f/2.8 TC VR S esetében esett hasonló mélyre az állam. Ránézésre a 77 milliméteres szűrőméret tűnik fel elsőként, ami annak ellenére, hogy csak 5 milliméternyi csökkenésről beszélünk, látványosan kisebb tubust eredményez az elődhöz képest. Kézbe véve pedig az objektív súlya (675 gramm) tűnik valótlannak (pláne az előd 805 grammjához képest). Mindezt egyébként főként a lencsetagok számának csökkentésével sikerült elérni. A tubus hossza a belső zoom rendszernek köszönhetően állandó 142mm, ami nagyjából félúton van az előző generáció 126-156 milliméter között mozgó hosszához képest. Szállítás szempontjából a minimális méretben jelentkező 16 milliméteres növekedés szerintem egyáltalán nem jelent problémát (bár ezzel a témát boncolgató videókban és fórumokban nem mindenki ért egyet), minden profi táskában és hátizsákban állítva is kényelmesen el kell férnie. Az általam használt Think Tank Airport International V3.0-ban (ami egy viszonylag standard méret a profi kategóriában) például még több centiméternyi hely maradt az objektív felett. Sőt, az átmérő csökkenése miatt az objektív (hacsak nem gépre csavarva teszi valaki a táskába) helye némileg kisebbre is konfigurálható, így a táska következő fakkjába valamivel szélesebb/hosszabb eszközt is pakolhatunk.
Kívülről feltűnhet még az LCD kijelző “hiánya”, melynek a helyére egy második (az elsővel azonos funkciót ellátó) funkciógomb került, ami vertikális képek készítésénél használható kényelmesen. Az objektív kapott továbbá egy fókusz limitert, valamint megjelent egy harmadik kapcsoló is, aminek segítségével a vezérlőgyűrű viselkedése állítható folyamatos vagy kattintható állapotba. A külsőségek kapcsán talán érdemes újra visszatérni a fix hosszúságú tubusra és a belső zoomra, mivel ez a kialakítás ebben a tartományban teljesen újszerű, és számos előnnyel jár. Bátran helyezhető bármi az objektív elé, zoomolásnál biztosan nem fogunk nekiütközni. Minden bizonnyal az egymásba csúszó külső részek nélkül a tömítettség is sokat javult, ami időjárásállóságban jelenthet előnyt, és valószínűleg a porszemek is kisebb eséllyel juthatnak az objektív belsejébe. Bevallom én úgy gondoltam, hogy a kialakításból adódóan a zoomgyűrű is finomabban, könnyebben lesz forgatható (hasonlóan a NIKKOR Z 70-200mm f/2.8 VR S-hez), azonban ebben nem éreztem változást az elődhöz képest. Valószínűleg (de ez sajnos csak tipp a részemről) azért nem lehetett hasonló finomságot elérni, mert egyéb, a videós világban fontos célok elsőbbséget élveztek. Ilyen például annak kiküszöbölése, hogy az objektív tömegközéppontja eltolódjon a zoomolás hatására, de szintén a videós világ számára fontos a fókuszlégzés közel nullára való csökkentése is. Úgy gondolom, hogy ezek eléréséhez (ismét kiemelve, hogy ez csak tipp a részemről) valószínűleg több elem különböző irányokba történő egyidejű mozgatása szükséges, ami érelemszerűen összetettebb mechanikát, annak mozgatása pedig nagyobb erőkifejtést igényel. De az is elképzelhető, hogy a zoom pozíciójának precízebb meghatározása miatt szükséges ez a megoldás.
A gyártó akár ötször gyorsabb autófókuszt és 70 milliméteren a fókusztartomány 40%-kal gyorsabb bejárását ígéri. Bevallom, ennek értelmezésével kicsit bajban voltam, de végül talán sikerült megfejteni a dolgot. Mielőtt azonban belebonyolódnék a matek és a marketing útvesztőibe, érdemesebb a lényegről, a valós tapasztalatokról beszélni. Elvégre pontosan ezek miatt volt nálam az objektív. Ez a pár nap egyértelműen bizonyította számomra, hogy a mindennapi munka során is érezhető, hogy az objektív egyértelműen és határozottan gyorsabb lett. Vagyis nem olyan fejlődésről beszélünk, ami csak laboratóriumi körülmények között, műszeres vizsgálatokkal igazolható, hanem valós, érezhető, a fotós kezébe előnyt adó fejlesztésről. A motor extrém gyors, az élességállítás rendkívül precíz. Bármilyen hihetetlen, komoly ugrásról beszélhetünk az elődhöz képest. Hogy ez valóban ötszörös sebességnövekedés lenne? Valószínűleg csak bizonyos esetekben. Érzésem szerint az egyik nagy különbség a két objektív AF képességei között akkor tapasztalható, ha csak rövid utat kell bejárni az élességállítás során. Az elődnél megfigyelhető, hogy az élességállításnak van egy lassabb szakasza induláskor, amit egy gyorsabb szakasz követ a cél eléréséig. Az új objektívnél viszont ez a “lassabb” szakasz nem vehető észre (én legalábbis biztosan nem érzékeltem), a lencsetag mozgatása azonnal és teljes sebességgel indul meg. Mindez valószínűleg a több és precízebb szenzor beépítésének köszönhető. Vagyis az ötszörös sebességnövekedés valószínűleg akkor érhető el a teljes fókuszálási folyamat tekintetében ha csak keveset kell korrigálni, átlagos vagy hosszabb utak bejárásakor elképzelhető, hogy mindez “csak” 2-3-szoros sebességnövekedést jelent. Az idézőjel nem véletlen, hiszen már a kétszeres növekedés, a fókuszálás idejének felére csökkenése is óriási ugrás. Itt pedig ez csak nagyjából az alap lehet, ahonnan indulunk… Annyit talán érdemes még megemlíteni, hogy az élességállítás sebessége nem csupán az objektívben található motoron múlik, ezért a csúcssebesség csak EXPEED 7 feldolgozóval szerelt fényképezőgéppel együtt használva áll rendelkezésre. Mindez egy profi objektív esetén nem tűnik komoly megkötésnek, hiszen a Z9 és Z8 mellett már az alacsonyabb kategóriák újabb vázait (Zf, Z6III, Z5II, Z50II) is ezzel szereli a gyártó.
Sokszor nem kap helyet a legfontosabb fejlesztések felsorolásánál, de szerintem mindenképpen kiemelendő, hogy az objektív közelpontja is jelentősen csökkent (24 és 33 centiméter közé, függően a fókusztávolságtól), ami 0,32-szeres maximális leképzési arányt tesz lehetővé (70 milliméteren). Az előző verziónál ez az érték 0,22 volt, vagyis közel 50%-os fejlődésről beszélünk! Véleményem szerint ez egy kimondottan fontos fejlesztés, pláne azok számára, akik szívesen koncentrálnak a részletekre is.
Kicsit távolabbra tekintve, vagy ha úgy tetszik, a nagyobb képet vizsgálva, van még egy kimondottan érdekes és fontos aspektusa ennek az objektívnek. Rávilágít arra, hogy a videokészítés egyre nagyobb és nagyobb teret hódít, egyre fontosabbá válik nem csak a mindennapokban, de a Nikon portfóliójában is. Nyilván ennek számos más jelét láttuk már (a RED felvásárlása, a NIKKOR Z 28-135mm f/4 PZ videóobjektív megjelenése, vagy épp a Nikon ZR pár napja történt bejelentése). Ami viszont érdekes és számomra kicsit meglepő is, hogy egy profi fotózásban klasszikusnak számító objektív esetén is prioritást, vagy minimum kiemelt figyelmet kaptak a mozgóképes igények. Fotósként például jobban örültem volna annak ha a zoomgyűrű mechanikájának finomsága a NIKKOR Z 70-200mm f/2.8 VR S megoldásához közelít ahelyett, hogy az optika tömegközéppontjának állandó helyzete került fókuszba. De egyértelmű, hogy a fogyasztói oldal legtöbb területén a videók szerepe ma már meghaladja a fotókét, erre pedig a Nikon is reagál. Úgy tűnik a két szegmens gyártói oldalon is egyre inkább elkezdhet összeolvadni (legalábbis az objektívek világában), de az sem elképzelhetetlen, hogy hamarosan fordul a kocka, és a videós szegmens egyértelműen a fotós világ fölé kerekedik egy olyan cég esetében is, mint a Nikon.
Mikor megpróbáltam valamilyen összegzést írni, akkor döbbentem csak rá igazán, hogy milyen komoly munkát végeztek a Nikon mérnökei. Gondoljunk csak bele, hogy a felsorolt fejlesztések (súly, méret, belső zoom, AF teljesítmény, maximális leképzési arány) mind-mind szignifikáns, a gyakorlatban is jól érzékelhető előnyök, nem pedig olyanok, amik esetleg csak műszeres mérésekkel igazolhatók. És akkor még nem beszéltünk azokról a kevésbé szem előtt lévő, de szintén fontos fejlesztésekről, mint a lamellák számának növelése, vagy a legújabb bevonatok alkalmazása a becsillanások minimalizálása érdekében. Lényegében az új modellnek csak előnyei vannak az elődhöz képest. visszalépés semmilyen területen nem történ, így kompromisszumokról sem kell beszélnünk. Számomra nagyon meggyőző volt ez a pár nap, így nem kérdés, hogy lesz folytatása a közös kalandnak.